Elképesztő állapotok a világszintű magyar egészségügyben. Itt már a bőrünkre megy a játék, rengeteg helyen csak papíron létezik a normális szakellátás, ez pedig súlyos emberéletekbe kerül.
Egy vidéki nagyváros háziorvosa nem tudja a betegeit beutalni szakrendelésre a helyi kórházba, mert papíron ugyan van ellátás, de valójában vagy nincs orvos, vagy több hónapja szabadságon van. A területi ellátási kötelezettség miatt nem küldheti máshova a betegeit, ezért nem marad más hátra, mint a kiskapuk keresése vagy a várakozás, ami egy beteg életébe is kerülhet.
A háziorvos elmondása szerint az elmúlt néhány hónapban három olyan eset is volt, amikor nem tudta a rákos betegeit hova beutalni, mert nem volt kompetens orvos az illetékes szakrendelésen:
„A helyi kórházban egyetlen nyugdíjas főorvosnő rendel a bőrgyógyászaton, akinek rengeteg szabadsága van. Tavaly nyáron már elhunyt egy idős betegem bőrtumorban, illetve annak súlyos áttéteiben. Júniusban kapott sürgős bőrgyógyászat beutalót, szeptemberben látta bőrgyógyász. Már nem volt műthető.”
Egy másik betegnek hónapokig tartó várakozás után sikerült bejutnia ugyanerre a rendelésre, az egyetlen bőrgyógyász két hónapig szabadságon volt.
Másik város kórháza a területi ellátási kötelezettség miatt nem fogadhatja a betegeket, a sebész pedig addig nem műtheti meg őket, amíg nincs bőrgyógyászati szakvélemény.
Így viszont nem marad más, minthogy „az egyetlen bőrgyógyász doktornő szabadsága alatt a rosszindulatú bőrdaganatos betegek vagy várnak, vagy szereznek lakcímet olyan helyen, ahol nem csak papíron létezik az ellátás, vagy a magánellátáson és magánkapcsolataikon keresztül találnak kiskaput.” Szintén néhány hónapja történt, hogy az említett háziorvos egyik vesetumoros betegét, akit a helyi kórház urológiáján – kompetencia hiányában – nem tudták megműteni, mindenféle trükkökkel sikerült másik kórházba bejuttatni. Az a bizonyos másik kórház nem fogadhatta volna, mert területen kívül volt, de ennek a kórháznak az urológusa valahogy elintézte, hogy megműtsék.
„Fiatal nőbetegem keresett meg azzal, hogy rosszindulatú nőgyógyászati daganatát eltávolították, és az orvosai úgy döntöttek, hogy állapotfelmérő vizsgálatok szükségesek. Időközben azonban a kórházban megszűnt a közfinanszírozott nőgyógyászati ellátás. Osztály van, de szakrendelés nincs, csak szülészet. Az osztályvezető főorvos jelezte neki, hogy szakrendelés hiányában a szükséges vizsgálatokat csak nála, magánellátásban lehet elvégezni” – mondja a háziorvos.
Végül ebben az esetben is sikerült kiskaput találni, és onkológián elvégeztetni a szükséges vizsgálatokat.
A háziorvos úgy látja, sokat segítene, ha az Emberi Erőforrások Minisztere feloldaná a területi ellátási kötelezettséget, és akkor tudnának beutalni olyan helyekre betegeket, ahol tényleg van ellátás. Erre egyébként idén tavasszal is volt példa, amikor olyan nagy volt a Pest megyei kórházak belgyógyászati leterheltsége, hogy az országos tisztifőorvos feloldotta az ellátási kötelezettséget, és a pesti betegeket akár Ceglédre is lehetett küldeni.
A háziorvos szerint az orvosok és a szakellátás hiánya abból fakad, hogy az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény bevezetése után az orvosok inkább a szabad piacot, a magánegészségügyet választották, minthogy vállalják az átvezényelhetőséget és az éves szabadságuk megritkítását.
Kezd összeomlani a rendszer
Szintén ezen a véleményen van Lantos Gabriella egészségügyi közgazdász is.
„Ez az, amikor elkezd összeomlani az egészségügyi ellátás. A háziorvosok már tisztában vannak vele, hogy nem léteznek többé ugyanazok a betegutak, mint eddig, a kormány viszont úgy tesz, mintha lenne ellátás, pedig valójában nincs.”
További részletek a 444.hu cikkében olvashatók.
